(A MAGYAR LÁTVÁNY folytatása)

A Kossuth téren, az Országház előtt hatalmas tömeg gyülekezik.

Megjelennek a következő szervezetek: a Honfoglalás 2000, Trianon jelzésű fakereszttel, a Történelmi Magyarország felnagyított térképével; a Hatvannégy Vármegye, Magyar Ellenállás feliratos táblákkal; a Magyar Nemzeti Front, hirdetve, hogy Szellemi Végvár vagyunk; és két párt, a Jobbik  meg a MIÉP aktivistái és szimpatizánsai, árpádsávos zászlókat cipelve, és ha nemzetiszínűeket is, akkor rajtuk van a szent koronás címer. Tábláikon: Magyar újjászületést! Külön nemzeti utat!

Gyorsan megalakulnak a következő szerveződések is: a Forradalmi Nemzeti Bizottmány, a Lelkiismeret’ 88, a Magyar Nemzetért Mozgalom, a Magyar Október Bizottság, a Nemzeti Felemelkedési Mozgalom, a Pajzs Szövetség, a Sors-Társak Közhasznú Egyesület, a Szent Korona Szövetség, a Szeptember Tizennyolcadika Csoport, az Új Magyarországért Egyesületet, az Inconnu Csoport meg újból aktivizálja magát. Sűrűn hangoztatják, hogy fel kell lépni a sorosgyörgyök és más idegenek meg a balliberális kormány visszaéléseivel, uralkodásával szemben, mert azok élősködnek a magyar nemzet testén.

És elnyerik a Kossuth-tériek elnevezést.

Nyilván azért lesz ennyi szervezet, mert bizonyos személyek vezetésre termettnek tartják magukat, sőt személyiségnek, ideológiagyártónak, esetleg csak nem nyughatnak a bőrükben, nem érdekli őket az sem, ha mégoly mondvacsinált csoport és kevés ember gurui is, csak guruk lehessenek. Úgy gondolják, hogy a magyar népet, amely úgymond vesztes lesz, nekik kell győzelemre vezetni, tehát ők egyrészt a magukat kisemmizettnek érzők iskolázatlan szájtépői, másrészt lejárt, embertelen, aljas eszméktől fertőzött lumpenértelmiségiek, akik úgy érzik, hogy eddig nem eléggé érvényesülnek, de érvényesülni akarnak. Egyet szeretnének, akkor is, ha vitatkoznak, gyűlölködnek egymással és széthúznak, azt, amit az egyik úgynevezett ügyvivő nyilatkozik: egy új jobboldal megszervezését, amelynek célja az összefogás, az integrálódás, illetve egy új rendszerváltás. Mit takarhat mindez, hát nagy vonalakban: visszaállítani Nagy-Magyarországot; diktatúrát csinálni, az általuk vezető erőnek tartott erő, vagyis a saját maguk szélsőjobboldali diktatúráját; a Nyugat helyett a Keletet; a cigányok gettóba zárását; a zsidók megregulázását; kiszorítani a külföldi gazdasági szereplőket, elsősorban a multikat; a saját maggazdagodásukat elősegíteni; kilépni az Európai Unióból; és persze leleplezni az úgymond nemzetközi összeesküvéseket az ország ellen.

Hogyan is mondta korábban apám, hát hogy fasiszta érzelmű ez az ország. Azért nem az egész, vitatkoztam vele. Legyintett. Most is ezt mondaná, diadalmasan, győztesen, ellenem győztesen, hogy lám, ugye hogy fasiszta, szóval ezt zúdítaná rám, ha élne, és én most is azt mondtam volna, hogy nem az egész.

Hogy összhang legyen teremtve némileg eme sok szervezet és vezető között, megalakul a Magyar Nemzeti Bizottság 2006, élére egy úgynevezett néptribunt választanak, egy gépészmérnököt, közfelkiáltással.

Végre el tudtam hitetni magammal, hogy fontos lenne, ha a térre látogatnék, hát megtettem. Igyekeztem közömbös arcot vágni, nehezen ment. Legszívesebben befogtam volna az orromat, befogtam volna a fülemet, befogtam volna a szememet.

Fából készült, összegányolt fészerszerű építményeket húznak fel a téren, és sok-sok sátort vernek. Tehát hosszabb távra rendezkednek be, megkapják a rendőrségtől a tartózkodási engedélyt, nyilván megkapják, és mindig meg is lesz hosszabbítva a számukra, mert ugye a gyülekezési és szólásszabadság szent egy liberális demokráciában. Toi-toi vécék és gulyás ágyúk is megjelennek, árusok tanyáznak le, lehet vásárolni, enni, inni, pihenni, aludni, csaknem teljes a háztartás. A szélsőséges verőcei polgármester és a Magosz, a Magyar Gazdakörök Országos Szövetsége állja a költségeket, tagjaik elkezdik a traktoros tüntetéseket, félpályás útlezárásokkal, a legtöbb gazda overallban.

Dzseki, pulóver, kimustrált zakó, ócska és rongyos farmer nadrág, esetleg csálé szövetnadrág, sőt rövidnadrág, ez a viselet; a ruházatra nem adnak, de arra igen, hogy bizonyos jelképekbe burkolják magukat, például Árpádsávos sálba, vagy a dzsekijükre borítsák ezt a zászlót, esetleg szoknyaként kössék fel a nadrág fölé; és hasonlóképpen hordják a koronás címerrel ellátott zászlókat is.  

És tömegesen szállják meg a teret a jellegzetes, kopaszra borotvált, kigyúrt, illetve túlhízott, a rendőrség elleni utcai harcokban megedződött futballhuligánok, elsősorban fradisták, zöld-fehér mezben, és kispestiek, piros-fekete mezben. Lehet olvasni több  orgánumban, hogy különbuszokkal szállítják ide a nyíregyházi és debreceni ultrákat, akik különböző színű, lehordott kapucnis dzsekikben és farmer nadrágokban feszítenek.

Sokfajta ember látogat ki a térre, nap nap után, persze a legtöbb szimpatizáns, de ők azért csak látogatók maradnak, illetve kíváncsiak, és nincsenek kevesen. A látogatók egy része, nem mindegyik része, és a téren tanyázók között bizony már külsejükben is látható a nagy különbség.

De vannak másfajta látogatók is, például a  Fidesz létrehozta Polgári Körök baráti társaságának tagjai, a legkülönbözőbb rétegekből és korosztályokból. Fel lehet fedezni, hogy milyen sokan közülük mintha egyenruhát viselnének, fekete anorákot, fekete pulóvert, fekete kordnadrágot, fekete cipőt meg fekete szemellenzős sapkát, kifejezve, hogy az ország gyászban van, mert nem azok győztek a választásokon, akiknek kellett volna. De piros színek is feltűnnek, a forradalom színe, elsősorban a piros sál, és főleg az elkötelezett nők egy csoportján látható, hogy a fekete szereléshez  piros zakót és piros magasszárú cipőt hordanak, piros táskával, piros nyaklánccal és piros karkötővel meg kitűzővel. Vannak sokan, akik fekete kordbársony ingkabátot öltenek, hozzá fekete-piros csíkos pólót, és magasszárú, fekete, esetleg piros tornacipőt. Nem kevesen  zöldesbarna színű vászonnadrágban, ugyanilyen színű  trikóban járnak-kelnek, figyelmeztetve, katonás lépteikkel is, hogy bármikor katonává léphetnek elő.

És milyen sokan, jól öltözött fiatal párok, tolnak babakocsit, ugyanakkor nem kevés a lerobbant, alig vánszorgó nyugdíjas sem, főleg azok, akik rendszeresen tüntetésre járnak.  

Tízezresre nő a Kossuth-tériek tömege hevenyészett számítások szerint. Csatlakoznak hozzájuk például a Dohánylobbiellenes Szervezet képviselői, vagy a Baumag-botrány kárvallottjai, de, érdekes, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete vezetői is, és még sok sértett ember, akik a vesztesekhez tartoznak, vagy úgy vélik, hogy azokhoz tartoznak, egy részük elsősorban és sejthetően kis- és középvállalkozó, akiknek rosszul megy, vagy akik egyenesen tönkrementek.

A legnagyobb ellenzéki párt, a Fiatal Demokraták Szövetsége, vagyis a Fidesz egyik országgyűlési képviselője, 56-os forradalmár nő, háromszor is felszólal a téren, szemüvege villogtatásával, igen egyszerű, elhanyagolt, rozsdabarnára festett, rövidre vágott frizurában, elhordott szürkés anorákban, bő, fekete, kimustrált nadrágban, egy mérhetetlenül agresszív nagymama hatását keltve, kijelenti, ismét forradalmi helyzet van az országban, mert a miniszterelnök hazudott, és hazudik reggel, délben, este, félrevezetve az embereket, pártjával, a szocialistákkal, és koalíciós partnerével, a liberálisokkal, szembeköpik az egész magyar népet.

Több fideszes képviselő és vezető is rendszeresen felszólal, otthon hagyva a parlamenti öltözékét, vagyis sötét öltönyét, fehér ingét, nyakkendőjét, és hányavetien, úgymond lezseren jelenve meg a szószéken, utánozva, ha nem is egészen, a térieket, kigombolt ingnyakkal, farmerban, trikóban, pulóverben, dzsekiben.

Hogy a Fidesz szolidaritásáról biztosítja a tüntetőket, hatalmas ováció fogadja: Hurrá, az ország velünk van, ez forradalom.

A tériek a következőket ordítják rendszeresen, amikor ott voltam, akkor is: Szabadság városa. Gyilkosok, gyilkosok! Táncolj Feri! (A miniszterelnökre célozva). Elkúrtad, elkúrtad. Búcsúbuli. Nagy a jólét, héjjaó! Vesszen a kormány! Ötvenhat, ötvenhat!

A köztársasági elnök meg azt nyilatkozza, közepesen rosszul szabott, átlagos sötét öltönyében, az elmaradhatatlan fehér ingben és sötét nyakkendőben, úgy lépdelve a palotájában felállított mikrofonhoz, mint egy kiszolgált hadvezér, hogy morális válságban van az ország.

Azokban a napokban igen rosszul éreztem magam, szorongás töltött el, próbáltam magam lebeszélni, hogy ne szorongjak, de csak szorongtam.

Egy Magosz tulajdonában lévő traktor és egy Kossuth téri ügyvivő felvezetésével, mint némely újság megírta, több mint ezer fő megindul a Jászai Mari téri Képviselői Irodaház felé, azt akarják megostromolni, mert tudomásukra jut, hogy akkor a szocialisták frakciója ott ülésezik. A rendőrség kordont von az épület elé, sörösüvegekkel dobálják meg őket, és minden egyébbel, ami a kezük ügyébe kerül, aztán visszavonulnak a Kossuth térre.

Az egyik napon, nevezetes nap lesz ez, a Szabadság tér felé veszi az irányt több ezer tüntető, a Televízió székházához, élükön fejüket kapucnival, arcukat sállal eltakaró fickókkal, akik között, mint hírlett lapokból, rádiókból, televízócsatornákból, többen kidobóként, autótolvajként vagy drogdílerként működnek, nem is kevesen börtönben is ültek.

Jól meg lehetnek szervezve, gondoltam. És feltettem magamnak a kérdést: de ki által? Voltak sejtéseim. A fülembe csengett az ellenzékbe került, mert már két választást is vesztett Fidesz elnökének, érdekes, hogy kockás ingben tett, nyilatkozata: a felháborodás jogos.

A tévészékházhoz áramló tömegben egyesek Fradi-sálat és -mezt viselnek, a fétisszámba menő zöld-fehéret, mások UTE-kendőt és -mezt, vagyis lila-fehéret, és ez a két ellenséges banda, amely  máskor megölné egymást, most nagy egyetértést mutat. Sokan közülük részegek, állatias hangon üvöltenek és hergelik magukat. És azt ordítozzák: Ria, Ria, Hungária! Magyarország, Magyarország éjjáóó! És az úgynevezett kommunistákat gyalázzák, meg a nemrég választást nyert miniszterelnököt szidalmazzák. A Hír-TV, a közvetítésében, forradalmároknak nevezi őket. A térre érve kockaköveket szednek fel, szerencséjük van, mert a Szabadság tér felújítása után könnyen felszedhető kockaköveket találnak. Három csoportra oszlanak, mint olvasható egy azóta megjelent könyvben, az első a köveket feszíti fel, a második továbbítja, a harmadik meg dobja a rendőrökre, akik többnyire fejsérülést és sípcsonttörést szenvednek.

A rendőrség láthatóan tanácstalan, kevesen vannak, vezetőik nem tudják, mit csináljanak, felkészületlenek, gyengeséget mutatnak, szervezetlenek, vezetőik rossz utasításokat adnak. Vízágyújukat felgyújtja Molotov-koktéllal  a csőcselék, a tévészékház előtti autókat szintén, behatolnak a székházba, a rendőri ellenállást könnyedén megtörve, a büfét kirabolják, dokumentumokat, cédéket és számítógépeket, és amit találnak, mindent zsákmányolnak, miután petíciójukat nem veszik át a tévések.  Majd felgyújtják az épületet, nyilván készülnek rá, mert csak úgy hirtelen, felkészülés nélkül nehezen lehetne egy masszív épületet felgyújtani, tehát felgyújtják, mint egy olyan hírgyár szimbólumát, amely nekik nem tetsző híreket közöl, és amelyre előzőleg már árpádsávos zászlót tűztek ki, ahogy a Szovjet Hősi Emlékműre szintén.

A Fidesz vezére, Orbán Viktor látszólag csillapít, mert azt nyilatkozza, hogy nem az autók, nem a rendőrök, nem a tűzoltók és nem a tévé épülete tehetnek a szerinte törvénytelen, illegitim kormányzásról. A következő mondatában azonban már lázít, mert kijelenti, az emberek ne húzódjanak meg a házaikban, hanem védjék meg az érdekeiket, a Fideszre mindig számíthatnak. A megoldást az erkölcsi megújulás szellemében kell keresni, teszi hozzá. Persze ravaszkodik, mert miközben elítéli a törvényellenes randalírozást, ugyanakkor fontosnak tartja a szólás- és gyülekezési szabadság tiszteletben tartását. Ez alattomos felszólítás további akciókra.

A tanácsot megfogadják. A következő napokban állandó tüntetések, randalírozások  zajlanak, és a legfőbb jelszó és törekvés a következő: leszámolni a szocialista--szabaddemokrata kormánnyal és  a balliberális médiával. 

Orbán Viktor az alsó néposztályból származik, faluban látja meg a napvilágot, ott is él gyerekkorában, szegényes, egyáltalán nem komfortos körülmények között, amíg városi diákotthonba nem kerül. De mindig mindenhol vezér akar lenni, ami nagyrészt sikerül is neki, őrsvezető, KISZ-titkár. Kitűnik határtalan ambíciójával, be is kerül a budapesti jogi karra, és szakkollégiumába. Itt az egyik szemináriumvezetőtől megkérdezi, lehetne-e ő az Egyesült Államok elnöke. Mikor megkapja a választ, hogy sajnos nem, mert nem az Államokban született, lehervad. Megszervezi, hogy baráti körének tagjaiból kerüljön ki a kollégium vezető ereje. Állandóan szervez, szervezkedik, mozgalmárkodik, hiperaktivitás jellemzi. Minduntalan lázad, nehéz megfékezni. Álma, hogy politikus lesz. Még az egypárti diktatúra idején, az igaz, hogy az utolsó évében, mikor már igen-igen rogyadozik az a rendszer, létrehoz, közeli haverjaival, egy ellenzéki pártot, az első ilyet, a Fiatal Demokraták Szövetségét.

A tüntetések nem szűnnek, a főszereplők, ahogy a médiából tájékozódni lehetett,  utcakődobálók, buszfoglalók, barikádépítők, autófelgyújtók, rendőrökkel gúnyolódók, és hergelők-fújolók. Eléggé lerobbant szereléseket viselnek, leginkább külvárosi kocsmákban hordanak ilyeneket.   

Motorosok is megjelennek, nem egy közülük a goj-motorosok közé tartozik, hatalmas robajjal, fekete motoros egyenruhában, még Harley Davidson motorokon is, és akad, aki koromfekete Only/Vero Moda szerelést és fekete, Gucci motoros szemüveget hord.

A Polgári Körök egyik vezetője azt ismételgeti, miközben tüntetők élén halad, ám ő jól szabott sötét öltönyben, fehér ingben és nyakkendőben, hogy megkezdődik az igazi rendszerváltás.

A Magyar Nemzeti Bizottság 2006 alkotmányozó nemzetgyűlést javasol, és nemzeti kerekasztal összehívását a Fidesz, a KDNP, a Jobbik, a MIÉP, a Magyarok Világszövetsége és a Batthyány Társaság, tehát csak a szélsőségesek részvételével.

Orbán Viktor felveti, most már sötét öltönyben, de nem fehér, hanem világoskék ingben és sötétkék nyakkendőben, hogy ügydöntő népszavazást kéne tartani a kormány több intézkedéséről. 

Az első szabad választásokon pártja és ő maga is, a kebelbarátaival bekerül a parlamentbe, és ott senkivel sem egyező, sajátos utat követ, amelynek a lényege, hogy mindenáron megszerezze a hatalmat. Sikerhajhászként szerepel, kudarcot nem ismer, illetve nem ismer el, állítólag a kudarc, amelyben azért bőven van része, pánikba kergeti. Azt vallja, csak akarni kell, és mindent el lehet érni. Miután baloldali liberálisból jobboldali konzervatívvá és nacionalistává maszkírozza magát, szövetkezve a többi jobboldali párttal, eléri, hogy, igen fiatalon, választást nyerjen és miniszterelnök legyen. Kiderül, diktátor típus, és mint ilyen, úgy gondolja, ő mindenható, nincs, ami korlátozza, soha nem hibázik, és nincs morális és semmilyen fék, amely megakadályozhatná abban, amit el akar érni. Minden helyzetben az erőhöz folyamodik, megfélemlít, ellehetetlenít, híveit jutalmazza, kinevezett ellenségeit bünteti, zsarolja. Megsemmisíti a többi jobboldali pártot, ügyes taktikával, pontosabban alvilági és titkosszolgálati módszerekkel, az egyház áldását is megszerezve, ő maga meg a pártja marad csak egyedül a jobboldalon. Mint állítják róla, hihetetlenül magabiztosnak mutatkozik, öntelt, hiú, önfejű, önszerető, nagyzási mániás, de azt is állítják, akik ismerik, hogy szavahihetetlen, őszintétlen, hazug, csaló, manipulátor. Ellensúlyozni próbálja mindezt, időnként simulékonyságot mutatva, kedveskedő arcot öltve, bájologva, jópofizva. Azt ellenfelei is elismerik viszont, hogy kitűnő a taktikai készsége, tud rugalmas és hajlékony lenni, ha akar, gyorsan kapcsol és lényeglátó. Ám akik jobban ismerik, azok számára feltűnik, mennyire frusztrált, hogy a rá jellemző erőltetett mosoly és tréfálkozás álca, állandó bizonytalanságérzéséből is fakad, amelyet azonban sikerül eltitkolnia. Tulajdonképpen kollégiumi társaival, sőt szobatársaival szerzi meg a hatalmat, a baráti társaságával, a haverjaival, egyedülálló módon Európában, és úgy működnek, mint egy törvényeket nem ismerő galeri, gengszterbanda, ez a mentalitás adja csoportjának kollektív erejét. Támadnak és támadnak, mindent eltulajdonítanak, amire szemet vetnek, nincs bűntudatuk, sem szégyenérzetük. Miután kormányával meg pártjával a legutóbbi választáson megbukik, eszében sincs lemondani a pártvezérségről, mint ahogy az Európában szokás ilyenkor, inkább megszilárdítja helyzetét, és a választási szabályok megsértésére, törvénytelenségre és utcai megmozdulásokra biztat, amelyek, íme, be is következnek, tulajdonképpen puccsot szeretne végrehajtani,  hogy ismét hatalomra kerüljön.

Szegény Kossuth-tériek, gondoltam, lumpenbanda, velejéig lumpen, tulajdonképpen a söpredék képviselői.

A Nemzeti Felemelkedési Mozgalom követeli az összes parlamenti képviselő lemondását.

Az erőszakmentességet és előítélet-mentességet hirdető Humanista Mozgalom bár nem tart a Kossuth-tériekkel, hogyan is tarthatna, mégis illegálisnak véli a kormányt, miután a miniszterelnök bevallja, hogy hazudott, viszont az ellenzéket sem kíméli, hiteltelennek bélyegzi. Szimbóluma a híres Békejel, amelyről, mindannyian tudjuk, hogy az egy egyszerű kör, benne átlóval, amely alul két háromszögre oszlik, de minden érdekelt, hogy úgy mondjam, tesz a békére.

Október 6-án a Fidesz nagygyűlést tart, ahol Orbán Viktor pártelnök nyakkendő nélküli, kigombolt, de fehér ingben kijelenti, hogy a választók szembekerültek választott vezetőikkel. A miniszterelnök nem hallgat az emberekre, az emberek  nem hallgatnak a miniszterelnökre. Ez nem vezet sehova.  Zuhan a forint, a devizahitelesek rosszul járnak, és elmennek az országból a befektetők. Meghirdeti az Igen Magyarország kartát.

Az Új Magyarországért Egyesület is alkotmányozó nemzetgyűlést óhajt.

A Magyar Lobbi felkéri a Parlamentet, hogy a képviselők bizalmatlansági indítványt nyújtsanak be a kormány ellen, úgy látszik, hogy éppen ez a lobbi-érdeke.  

A Védegylet, amelyet korábban a köztársasági elnök vezetett, nem vesz részt az utcai megmozdulásokban, viszont szóvivői kijelentik, elegük van a látványpolitizálásból.

Tanácstalan voltam, vajon mit értettek ezen az összetett szón, valószínűleg a kormányellenes köztársasági elnök alá akartak lovat adni. De milyen lovat? Látványlovat?

Közben a Kossuth-tériek továbbra is a Kossuth téren tanyáznak, szépen berendezkedve hosszú távra, a gyülekezési szabadságra hivatkozva. Lármájuk hatalmas, köröttük valóságos felhő gomolyog testük és a gulyáságyúk  kigőzölgésétől. Lassan, de biztosan elönti a teret a felhalmozódó szemét és ürülék, sokak szerint a fertőzésveszély nyilvánvaló.

Mikor ismét elmentem  a térre, hányingerem támadt, féltem, hogy tényleg elhányom magam, és ha elhányom, jaj, csak nehogy, mert ha elhánytam volna, ott nyilvánosan, akkor megnézhettem volna magam.

Leginkább a tetoválásokon döbbentem meg. Nemi szervek a nyakakon; az arcokon csatok, hálók, napernyők; köldökökön aranypor- rajzolat; kék színű felhők a halántékokon; karbunkuluskövek a hasakon; vakondok- rajzolat az állakon; kabátrojtok a homlokokon; szikrát hányó tüzek a melleken; elefántcsont szelence a lábszáron; gyémántszögek az állkapcsokon; villámcsapások a karokon; gépfegyvertüzelés a combokon; strucctól bóbiták; ezüstelefántok; gyémántskorpiók; fekete szemhéjak; lihegő, nyitott szájak; aranycsengettyűs napernyők; néger rabszolgák és kínai kulik; pásztoridillek; nyüzsgő, ordító sokaság-rajzolat; Vesta-szüzek és kurtizánok; tömjénfüst; szalagcsokrok; megváltók; féllábúak és háromlábúak;  vakot vezető kutyák; téli álmot alvó medvék; artisták cigánykerekeznek; bohócok orrukból lángot fújnak; pálmaerdő; kristálytiszta forrás; csendéletek virággal, tündérrel, lepkékkel, ördöggel, cicivel, fütyivel; babérkoszorúk; Jézus és Hitler, Mózes és Sztálin; de a legtöbb a bíborszín sugár, de még több a közösülés ábrázolása. Egy férfi, akinek egész testét ellepik a tetoválások, színorgiában úszik, rajta a Bábel-tornya közhelyes utánzata, kiegészítve azzal, hogy a torony tejéről éppen letaszítják Istent. 

Október 14-én a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége a nyilas hatalomátvétel 62. évfordulójának megelőző napján tiltakozó emlékgyűlésen ítéli el a Kossuth-tériek és az utcai megmozdulások résztvevői antiszemitizmusát, rasszizmusát, irredentizmusát, nacionalizmusát, a demokrácia iránti megvetését, a diktatúra iránti nosztalgiáját és azokat a Fidesz-politikusokat, akik nem átallanak szónokolni a térieknek, szájuk íze szerint, védelmükbe véve őket.

Az 56-os forradalom évfordulóján kora reggel a rendőrség házkutatást tart a Kossuth-térieknél, és, ahogy egy könyv szerzője említi, kődarabokat, lándzsákat, késeket, zokniba töltött faszént, kalapácsokat, fűrészeket, csőfogókat, vasgolyókat, gyúlékony anyagokat foglal le. 

A forradalom évfordulóján, vagyis október 23-án a Fidesz engedélyezett nagygyűlést tart az Astoriánál. Ugyanakkor engedély nélküli tüntetők jelennek meg a Bazilika közelében, a Deák téren, és áramlanak a Corvin-közi ünnepségből is az Astoria felé, sejthetően, hogy a rendőri erőket a nagygyűlésre tereljék. Orbán Viktor ezt nem bánja, és állítólag ezért szemeli ki helyszínnek az Astoriát, ahol, hiszen az nem egy nagy térség, azelőtt soha sem tartanak nagygyűlést itt, sőt, tulajdonképpen erre játszik, vagyis arra, hogy keveredjenek csak össze az úgymond békés nagygyűlés résztvevői a békétlen randalírozókkal, és a rendőrök ne tudják megkülönböztetni őket, egyformán járjanak el mindkét csoporttal szemben.

Különben a következőket szónokolja a nagygyűlésen, jól szabott sötétkék, majdnem fekete hatást keltő öltönyben, vakító fehér ingben és kékes színű nyakkendőben: Nézzünk hát szét az ünnep magasából a mai magyar életen. Hazugságok ipari méretű termelése, a hatalom eloldása az ellenőrzés pányvájától, sutba hajított felelősség, intézményesített korrupció, maffiamódszerek. Demokrácia nélküli többpártrendszer, szociális válság, tömeges elszegényedés, munkanélküliség, eladósodás, kiszolgáltatott magyar gazdaság. Dobra vert ország. A független és szabad élet elfojtása. 2006. október 23-án a békés, törvénytisztelő polgárok emberi méltóságát tapossák sárba maszkjaik mögé rejtőzött verőlegények. Mögöttük a megrendelő hatalom jól kivehető sziluettje.

És bekövetkezik, amit Orbán Viktor a beszédében már megjósol, az általa verőlegényeknek nevezett rendőrök tényleg brutálisan lépnek fel a Fidesz-nagygyűlés befejeztével, tudniillik az engedély nélkül tüntető tömeg valóban összekeveredik az engedélyezett gyűlésről elmenőkkel, így a rendőrök nem tudnak különbséget tenni a békés emberek és a békétlenek között, egyaránt üldözik őket.

Állítólag mindenki ott van a színen, aki él és mozog Budapesten. Ott vannak a színen Nagycsaládosok, Agglegények, Szinglik, Baloldaliak, Jobboldaliak, Szélsőségesek, Liberálisok, Konzervatívok, Zöldek, Szakszervezeti tagok és Szakszervezeten kívüliek, Kerékpárosok, Gördeszkások, Testkultúrások, Állatbarátok, Növénybarátok, Emberbarátok, Kerekesszékesek, Vakok, Némák, Süketek, Rákbetegek, Szívbetegek. És ott vannak a függők: Alkohol-, Kábítószer-, Világháló-, Szerencsejáték-, Munka-, Szex-, Politika-, Tévé-, Turkáló-, Zenebanda-, Technika-, Öltözködés-, Márka- és Stílusfüggők. Ott vannak az Emósok, Melegek, Transzvesztiták, Feministák, Hipszterek, Fültágítósok, Punk-utódok, Új-Rockerek és így tovább. Ütik, verik őket a rendőrök, folyik a vér. Bekapcsolódnak Füvezők, Táltosok, Farmeresek,  Internacionálé-dalolók, Drága Magyarország őrző-védők, Egyháziak, Szabadkőművesek, Csonka Magyarország nem ország éneklői, Kurucok, Bennfentes közreműködők, meg Amikor a stílus testet ölt tagjai, Csodaszarvas-hívők, Kossuth-jelmezesek, Miseruhások és Darócköpenyesek meg Díszmagyarba meg Bocskaiba öltözöttek, és létezett szocialista hívők és Nyilas barátok.

Mindez így csapódott le bennem, így, de nem tehetek róla, az a kavargás hívta elő belőlem az iménti leírást akarva-akaratlanul, az a hihetetlen, páratlan kavargás a Kiskörúton.

És egyszer csak megindul egy tank a Deák tér felől, egy T-34-es, orosz gyártmány, az 56-os forradalmárok elleni egyik fegyver. A tank az Erzsébet téren, a forradalomra emlékeztető, kiállítási darab. A férfi, egy műszerész, aki majd megindítja, azt látja, hogy többen már felmásztak rá, ő is így tesz, és kíváncsiságból meg nosztalgiából, a katonaságnál harckocsit vezetett, a vezetőülésre ül, benne találja az indítókulcsot, és csak úgy megpróbálja, mint később nyilatkozta, beindítani, és hát, meglepetésére, hogy van benne üzemanyag is, elindul. Ez a műszerész, aki a falujából jön fel egy barátjával a Vér és Becsület gyűlésére, fekete nadrágot visel, zöldesszürke pulóvert, sötétkék dzsekit, fekete bocskai-sapkát, minden egyes darab igen kiszolgált már. Elindul a rendőrsorfal felé a tankkal, még a lövegtornyot is bekapcsolja, amely forogni kezd. A rendőrök azt hiszik, mindjárt lőni is fog, kiborulnak, rettegnek. A tömeg üdvrivalgással fogadja, még többen másznak fel rá, és kitűznek a tetejére egy árpádsávos zászlót. A rendőrök rémülten igyekeznek megállítani, vízágyúval lövik. De a műszerész önként leáll. A rendőrök felmásznak a tankra, kirángatják, ütik-verik, leteperik, a földön rugdossák, a tömeg felháborodott fújolása közepette. Tíz perc alatt játszódik le az egész.

Nekem ez a tíz perc megrendezett filmjelenetre emlékeztetett, egy ötletes és tehetséges filmjelenetre, sokáig nem is hittem, hogy nem filmet forgattak éppen.

Az Erzsébet híd mindkét hídfőjén barikádot emelnek a legelszántabb ellenállók, amelyet benzinnel öntenek le, hogy majd felgyújtják. A rendőrök hóekével felszerelt KrAZ teherautóval törik át.

Most már igen keményen közbeavatkoznak, de szakszerűtlenül. És úgy tűnik, bosszút akarnak állni, hogy megalázták őket a tévészékház ostromakor, felgyújtásakor, és válogatás nélkül ütnek-vernek. Hiába ordítják a randalírozók, a békések persze szótlanok, hogy: Magyar rendőr velünk van. Könnygázt és gumilövedéket vet be a rendőrség, tömeget oszlat keményen, géppuskából vaktöltényt lő, sörétes puskákból riasztólövéseket ad le, még lovasrohamra és kardlapozásra is vetemedik.

A jogvédő szervezetek, mint a liberális Társaság a Szabadságjogokért, meg a Helsinki Bizottság, és mint az antiliberális Nemzeti Jogvédő Alapítvány meg a Civil Jogász Fórum egyaránt, bosszúhadjáratról, embervadászatról, rendőrterrorról, szemkilövetőkről, véreskezű rendőrségről beszél. 

Szerintem okkal is beszéltek, meg oktalanul is, mert volt rá okuk, elsősorban az antiliberálisoknak volt, a liberálisoknak ugyan sokkal kevésbé volt, hiszen az antiliberálisok akarták megpuccsolni éppen a liberális demokráciát, amely pedig védekezésre kényszerült, és úgy látszik, hogy ezt, a puccsszándékot a liberálisok észre sem vették, és ezen röhögnöm kellett.

Mindenki tudja, csak a liberálisok nem, annyira elfogultan ostobák, hogy az ellenzék vezére, Orbán Viktor a főszereplő, hiába húzódik a háttérbe. Propagandistáinak, akik drága sötét öltönyt viselnek,  kijelenti, regényírói fantáziám szerint, hogy: Csak annyit bocsátok előre, figyeljenek jól, hogy régi és jelen dicsőségünk, vagyis nagyszabású történelmi múltunk és nem kevésbé nagyszabású történelmi jelenünk legszebb, legmegkapóbb pillanatai kell hogy felelevenedjenek az ötvenhatos forradalomra visszaemlékezve. A hetekben lezajlott utcai megmozdulásokról azt kell sulykolni, a törekvésem és a pártom törekvése szerint, hogy az semmi más, mint ötvenhat megismétlődése, egyúttal, bármily meglepő, sulykolni kell, hogy az utca most kifejezi a magyar állameszme rendíthetetlenségét, nagyszabású múltját, jelenét, sőt jövőjét. Régi és jelen dicsőségünk, vagyis nagyszabású történelmi múltunk és nem kevésbé nagyszabású történelmi jelenünk legszebb, legmegkapóbb pillanataihoz kell hasonlítanunk ezeket a mostani megmozdulásokat. Éljen! Ezt sűrűn hangoztatni. Isten óvja ezerszáz éves hazánkat! Ezt is sűrűn hangoztatni. Éljen és virágozzék az ezerszáz éves nemzet! Milyen fontos ez, nagyon is lényeges. Megvallom, de maradjon köztünk, hogy szeretném, ha annyifelé vágnánk, ahány felől mifelénk vágnak, bár nem akarok ellenséges indulatot kelteni senki iránt, hanem akarom, hogy rokonszenvezőink  erőt, de egyúttal békét is kifejezzenek, és amennyiben ez nem sikerül, akkor azt kell mondani, hogy az ellenfeleinknek, ellenségeinknek köszönhetjük az utcai háborús helyzetet, természetesen nekik.

 Rengeteg a drukker, akik nem jelennek meg a színen. Házibulikon nézik a televízió és a rádió közvetítéseit, és izgatottan tárgyalják az eseményeket, ők butik-eleganciájukban.

Van buli, ahol a divat a  Max Mara, illetve Todd Snyder ruha, Tiffany & Co. fülbevalók, Adam Levine cipők.

Van buli, ahol  különböző színű Vic Matié bársony forrónadrágban kell megjelenni, Dream Aut Loud aranyozottan csillogó vállpántos topban, piros-fehér csíkos óriástalpú Vagabond csizmában.

Van buli, ahol Rick Owens farmert, LNA polót, Edelstein bakancsot viselnek.

Egy klubban, amely a Bennfentes közreműködők nevet viseli, Stella  McCartney zakóban és Rodarte nadrágban ülnek, persze feltűnik  Louis Verdad öltöny és Elie Saab meg Jenny Kayne öltöny is, meg Gucci selyemruha, Oscar de la Renta csipkeruha, Ralph Lauren, Jenny Packham és Maechesa szerelés.

Egy másik klubot, amelynek nincs neve, pontosabban titkos, hatalmas párnákkal és színes takarókkal terítenek be, azokon heverésznek, a férfiak APC X világoskék, kopott farmert, aránylag olcsó fehér Springfield pólót vagy fekete nyitott Zara inget viselnek,  viszont drága Thomas Sabo nyaklánccal, Rolex órával.

Egy zártkörű rendezvényt tartó étteremben kaviárgombóc meg tatárbifsztekes szendvics jár körbe, nem is beszélve homárról és langusztáról, no meg legalább háromféle márkájú bourbon whiskyről és francia borokról, itt mindenki szmokingban jelenik meg.

Egy nevezetes összejövetelen jelmezeket öltenek, utánozva Julia Roberts, Sandra Bullock, Laura Leighton, Halle Berry, Dalton James, Elle Macpherson, Robert Downie, Scott Wolf kinézetét. 

Az Ott vagyunk a csúcson nevezetű klubban, amelynek elnevezése nem publikus, ahová csak férfiak járnak, politikusok, vállalkozók, színészek, producerek, rendezők, jószolgálati nagykövetek, sőt különböző világmárkák nagykövetei is, Burbery öltöny a divat.

De van, ahová csak nők járnak, öltözéküket versenyeztetve egymással, Gucci fekete selyemszövet kosztümkabátot viselve, fehér kihajtóval, kapcsokkal és láncokkal, The Row díszes fehér selyemfelsővel, Miu Miu csipke bézs miniszoknyával, és magas sarkú szintén bézs Christian Louboutin borjúbőr cipővel; és a szót viszi  egy vakítóan szőke hölgy, aki Mendel kabátruhában díszeleg, Louis Vuitton pulóverben, Cavallini szoknyában, fülbevalója Harry Winston, gyűrűje a jobb kezén Bulgari, és Tiffany&Co. a bal kezén.

Egy klubba csak úgy lehet belépni, ha Berschka farmert visel az illető, Porfois nadrágszíjjal,  Tom Ford mellénnyel, azon merész optikai alakzatokkal, csak úgy, ha ingük, Surface to Air, robbanócsillag-mintás, hosszú, fekete szürke csíkos frakk-kabáttal, esetleg hasított bőr, világos barna Gas dzsekivel, hollófekete Marc Cain bakanccsal, nyakukban vastag, Vargadesign aranylánc, csuklójukon szintén, ujjaikon Stock.let gyűrű, és Partagas Perfecto szivart szívnak, meg fekete Six napszemüveget viselnek, aktatáskájuk Michael Cors, órájuk Ice-watch.  

Hát így, hölgyeim és uraim, mondogattam magamban, amikor utánanéztem, mi is a módi manapság a háttérben, a kulisszák mögött, és hogyan van, hát így van, vagyis úgy, ahogy u-chroniában.

Orbán Viktor  azt nyilatkozza, hogy megkísérti, miszerint ha ők győznek a következő  választáson, ha a Fidesz győz, akkor az a győzelem megalapozhatja az ország felívelő korszakát. Kivárja, amíg meghallja Isten lépésének hangját az események forgatagában, akkor viszont megkísérti, hogy oda kell ugrania és el kell kapnia az isteni köpeny szegélyét. És akkor majd felépülhet, ez is megkísérti, a polgári Magyarország, a nemzeti-keresztény korszak.

Főtanácsadója, az elmaradhatatlan Pierre Cardin öltönyében, Louis Vuiton aktatáskájával, egy közönséges Fickó, bizony nagybetűvel, és csak közönségesnek  nevezhetem, szóval a Fickó azt tanácsolja, hogy egy gyűlésen mondja el a vezér a következőket, és átnyújt egy komputeren előállított szöveget. Orbán átfutja, elmosolyodik, megveregeti a főtanácsadó Fickó vállát, és megjegyzi, ügyes fickó vagy, sőt nagybetűvel, Fickó, ezért neked legalább egy Porsche 918 Spyder jár.

És elismerően olvassa Orbán a Fickó szövegét: Uraim! Hölgyeim! Az első dolog, amit tennünk kell, hogy eresszük le a vállunkat, mint egy testnevelési-órán, és fújjuk ki az elhasznált levegőt. Ez a legfontosabb. Utána vegyünk egy friss és mély lélegzetet. Erősítsük meg lelkünket, és küzdjünk. És az a látomásom, hogy régen nincsen szó már politikáról, hanem a legmélyebb emberi dolgokról van szó, ami mélyen a szívünkben lakik, szeretetről, összetartozásról, reményről, méltóságról, szabadságról, hitről. Ritkák az ilyen pillanatok egy nemzet életében. Az a látomásom, hogy szervezkedni és készülődni kell a polgári-nemzeti és a keresztény értékrend érvényesüléséért. Azt hittük, miszerint a rendszerváltozás önmagában gyógyír lesz a bajainkra, de nem így lett. Az a látomásom, utólag visszatekintve, mintha azt képzeltük volna, hogy a változás olyasmi lehet, mint egy nyugati Coca-Cola-automata, felül bedobjuk a szabadságzsetont, alul meg kijön a dobozolt jólét. Az a látomásom, hogy a nép lelkét csak akkor sikerül megnyernünk, ha a saját célunkért folyó pozitív küzdelmünkön kívül egyúttal tönkretesszük a céljaink ellen fellépőket, vagyis az ellenségeinket. És hadd mondjam el azt is, hogy a mi magyar államiságunknak létezik egy olyan háttere, amely egyetlen európai nemzetnél sincs, mert a mi honunk nemcsak egyszerűen ezerszáz éves, hanem már alapítása idején alkotmányos államszervezettel büszkélkedett, aki nem hiszi, nézzen utána, illetve felesleges, elég, ha én mondom. Szóval ez a látomásom, vagyis az, miszerint az alkotmányosságban, ha ez sajátos, sőt, igen sajátos alkotmányosság is, lehet, hogy nem is lehetne annak nevezni, megelőzzük az összes, fejlett nyugati-európai államot, ezt tudomásukra is kell hoznunk, és megelőzzük abban is őket, hogy nekünk ilyen látomásunk van, és a látomás több mint tény, a látomás magasabb rendű. Kiváltságos nép vagyunk! Mert csak kiváltságos nép vezetőjének lehet ilyen látomása! És az is a látomásom, hogy a mi mozgalmunk a vezér feltétlen tekintélyének elvét követi. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Orbán Viktor állítólag már igen korán, a demokrácia hajnalán kijelenti egy társaságban, hogy semmi másra, csak arra törekszik, miszerint a gyerekei milliárdosok legyenek. Éppen akkoriban, már a kezdetek kezdetén, a párt bankszámlájáról komoly pénzfelvételek történnek, amelyeknek nincs semmi nyoma. És ez azóta is így megy, csak sokkal nagyobb méretekben, sokkal nagyobb összegekben, mióta újból választást nyert, és most már nemcsak pártszámláról, hisz ott kicsi összegek vannak, legalábbis Orbán számára az egyszerűen bagatell, hanem az ország számláiról meg Orbán üzleteinek, illetve strómanjai üzleteinek bankszámláiról, hisz a vezérré lett Orbán nagy üzletember, strómanjai képében, ami köztudott, de hívei elnézik neki, hogy, csalárd módon, óriási összegek felett rendelkezik, ami egyáltalán nem illetné meg, de hát egy diktátor egyáltalán nem szerény, semmiben sem szerény, de főleg nem, ha a vagyonosodásáról van szó. Elmondható, hogy nemcsak ő maga, hanem családja minden tagja, apja, felesége, utódai milliárdosok. Orbán jó úton halad afelé, hogy az ország leggazdagabb embere legyen. Hobbija a foci.     

                                                           xxxx

Némileg ismétlésként és összefoglalásként hadd jegyezzem meg: Ferenc József háborús vereséget szenvedett, elaggott és szétesett birodalmat hagyott hátra. Kun Bélának el kellett menekülnie, hogy aztán emigrációjában kivégezzék. Horthy Miklós fogságba került, aztán neki sem volt más választása, mint ugyancsak a menekülés, távol a hazájától adta ki a lelkét. Rákosi Mátyásnak szintén menekülnie volt szükséges, elfeledve, magányosan halt meg, szintén messze a hazájától. Nagy Imrét kivégezték. Kádár János megbolondult. Mi lesz az ebben a sorban következő Orbán Viktor sorsa?