Az új korszakban sokszor kellett megdöbbennünk, látva, tapasztalva, hogy kiből mi bújt ki, ki mivé lett, kinek milyen az igazi természete és felfogása, mert a múlt rendszerben ez nemigen derülhetett ki, mindenki félt attól, nehogy kiderüljön, milyen is ő valójában, mit is képvisel ő igazán.

A régi asztaltársaságunk tagjaival évtizedek óta együtt ültünk kéthetenként az Astoria kávéházban, a barátaimon, Sikk Lacin, Rozsossy Petin, Egger Sanyin és Gyáli Palin kívül Szeghy Boldizsár divattervezővel, James bácsival, a meglehetősen koros, magánórákat adó angoltanárral, akinek nem is tudtuk a vezetéknevét, és Szerb N. Miklós karikaturistával. Miután a régi rendszer megdőlt, és létrejött az új, tehát amikor a változások után először jöttünk össze, hát megdöbbentünk, mert Szeghy Boldizsár olyan feltűnő vonulást produkált, amilyet sosem tapasztaltunk, és olyan ruházatban, amilyenben sosem láttuk. Fehér, testére szabott öltönyt viselt, fekete inget, piros nyakkendőt, fekete csizmát és fekete kalapot. Vonult, hóna alatt a divatterveivel, és amint helyet foglalt, máris elmagyarázta, hogy az a figura, amilyen ő is, most hirtelen a társadalom gyújtópontjába került, manapság oda került, mert korábban, egy olyan balkáni közegben, mint a mi országunk még nemrégiben volt, félre volt nyomva, ő, a jobb sorsra érdemes.

Most már vállalhatom, mondta, hogy a test becsomagolásának nagy tudora vagyok, egyúttal fővárosunk csodája is, aki mind polgárnak, mind ellenpolgárnak is nevezheti magát.

Nocsak, mondtam.

James bácsi meg, szokásához híven, sok asztalhoz odaköszönt, de most olyan színészkedően tette, amit soha nem csinált, és mintha dicsfénnyel övezett figuraként, ritkaságértékű valakiként lépett volna fel. Bár az korábban is kiderült róla, hogy bohém öregúr. És elcsodálkoztunk, mert örökifjúra maszkírozta magát, a legdivatosabb cuccokat viselte, melyek kissé komikusan festettek rajta, és még egy fekete parókát is tett kopasz fejére.

Állandóan fel vagyok dobva, fiúkák, mondta, hangulatom mindig ragyogó, egy idő óta ragyogó. Megkérdezte saját magától, és ugyan miért? Ugye nem tudjátok. Hát mert nyilvánosan mutatkozhatom a szeretőimmel, akik szintén fiúkák, hozzátok hasonlóan. Nevetett.

Jé, mondta Rozsossy Peti.

És Szerb N. Miklós, bár továbbra is ágrólszakadt másnapossággal hurcolta kenyérzsákszerű vászontáskáját, de most már nem vizslatott ide-oda kiéhezetten, mint régen, hanem heherészve újságolta, milyen jól keres a régi rendszert gúnyoló karikatúráival, és elvehette feleségül a barátnőjét, akivel még előzőleg tett egy próbát, hogy alkalmas-e törvényes párjának, egy költőnővel, fekete hajú, nagy mellű, izgató csajjal, mesélte így. A próba abból állt, hogy bemutatta az új költészet gurujának, aki azelőtt el volt zárva a közönségtől, elvitte hozzá, a csengetésre a guru pizsamafelsőben, holott már délidő volt, és meztelen altesttel jelent meg a küszöbön, herezacskói a térdét verték, angyali mosollyal üdvözölte őket, és a költőnő nevetett, és azt mondta, ez igen, ez fogadtatás, aztán elbeszélgettek ők ketten az akusztikus költészetről meg arról, hogy a guru üvegkoncerteket rendez otthonában, és verseinek ritmusa eleve a szív dobbanásának ritmusát utánozza, amikor pedig alkot, igénybe veszi a stopperórát meg a saját szívveréséről készült EKG-felvétel grafikonját, így sajátos szerkezetet hoz létre, és mindezenközben vakargatta a heréjét. A barátnőmet ez nem zavarta, mondta Szerb N. Miklós, hát alkalmas feleségnek, gondoltam, és esküvőt tartottunk.

Csodálatos, mondta Egger.

A barátaim meg jómagam kapucsínót rendeltünk, mint mindig, Szeghy Boldizsár ellenben martinit rendelt, James bácsi whiskyt, Szerb N. Miklós sört, de többször is egymás után. És a beszélgetésünk is egészen megváltozott, a dumájukkal, megvallom őszintén, bennünket is áthangoltak.

Amikor pelyhedzik a nyárfa, mérget vehettek rá, gyerekek, hogy vége a télnek, ugye látjátok, mondta James bácsi, és kimutatott a Kossuth Lajos utcára, ahol egyáltalán nem voltak nyárfák, de semmilyen fa sem, és azt mondta Sikk Lacinak, erről, a nyárfákról csinálj filmet, kisfiú.

Megfontolandó, mondta Sikk Laci, jó ötlet, mert ahogy tudom, még egyetlen film főszereplője sem volt nyárfa.

Sztrazsan pizs ull, kisfiam, mondta James bácsi röhögve. Remélem tudjátok, fiúkák, ki vagyok, hát ha nem, akkor elmondom, mert korábban titkolnom kellett. Tehát atyja vagyok az undergroundoknak, a perverzeknek, a hivatásos naplopóknak, az alkoholistáknak, a nimfomániásoknak, a melegeknek, a csellengőknek-lézengőknek, a szektás hívőknek, a mindenben kételkedőknek, az intellektuel cigányoknak, a Dávid-csillagot feltűnően viselő zsidóknak, az avantgárd dzsessz-zenészeknek, a serdülő útkeresőknek, hát nem könnyű éldegélni nekem ezen a még mindig vidékies és keleties Pesten.

Ez igen, James bácsi, mondtam, egy felvilágosult fej vagy, és most olvastam, hogy a felvilágosodás az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságából, tehát nem volnál már kiskorú, gratulálok.

Éljen, James bácsi, aki igen nagykorú, mondta Gyáli.

Röhögtünk.

Hű, milyen nászéjszakát tartottunk, fiúk, mondta Szerb N. Miklós, azt a költő gurut is bevettük, óriási ivarzsúrt hoztunk össze hárman.

Rozsossy megkérdezte, és ki vállalja majd a gyereket?

Hát akinek kedve lesz hozzá, válaszolta Szerb N.

Veszélyesen kell élni, veszélyesen, mondta Szeghy Boldizsár, én így élek, mert, képzeljétek, mindenki megbámul, sokan leszólítanak, csajok ugye, általában szőke nagymellűek, ez azért veszélyes is lehet, hát mérlegeltem, hogy esetleg ne kérjek-e rendőri védelmet, de meggondoltam, maradjon a veszély.

Hát igen, a szőke nagymellűeknél nincs veszélyesebb, mondta Gyáli, van bennük valami kriminális.

Well, fiúk, mondta James bácsi röhögve, az őrgróf zavarában a körmeit vizsgálja, különben sztrazsan pizs ull.     

Rozsossy Peti megkérdezte, az mit jelent, James bácsi, talán csak nem nyárfaerdőt szlávul?

Zakopánye piscse, mondta James bácsi még hangosabban röhögve, majd kijelentette, röhög a vakbelem, és megkérdezte Rozsossytól, mit kell csinálni egy röhögő vakbéllel, doktor kisfiú?

Megtanítani sírni, mondta Rozsossy.

És James bácsi megkérdezte Egger Sanyitól, kisfiú, történész úr, most hogy eltakarodtak a ruszkik, hát mikor jönnek be az amcsik, erről mit tudsz?

Arra gondolok, mondta Egger komolykodva, hogy te, James bácsi, jól beszélsz angolul, úgyhogy megértenék, ha te hívnád be őket.

Tell Me About It, mondta James bácsi, hogy mik vannak.

Majd hozzám fordult, csinálj rólam egy fényképsorozatot, Tamáskám, illetve Ckó, ahogy szeretkezem a legkedvesebb fiúkámmal, és írd alá vagy fölé, hogy James bácsi megtalálta önmagát. Nevetett.

A zenebohócok harsonával fújják a vizet, mondtam.

Csaknem minden asztalnál ültek, és rengeteg felcicomázott nőt láttunk.

Ennyi punci egy rakáson, mondta a divattervező, Szeghy Boldizsár, és milyen ízléstelenül öltöznek, úgy látszik, kevés idő telt még el a változás óta, egyik csajon sem látszik, hogy ellátogatott volna Párizsba, és az én kreációimat sem viselik, pedig ha azokba csomagolnák magukat, máris úgy éreznék, mintha állandóan meg lennének hágva.

Állítólag ezek a nők, akik szünet nélkül érzik a meghágásukat, voltak azok, mondtam, akik arra biztatták a meghágóikat, ahogy hallottam, hogy legyenek férfiak, nemcsak a meghágásban, hanem a diktatúra megdöntésében is.

Erről majd készítek egy pornókarikatúrát, mondta Szerb N.

Látjátok azt a figurát, kérdezte James bácsi, és rámutatott egy őszes, igen elegáns férfira, aki feltűnő kalapot viselt, hát az igazi varázsló, férfi és nő egyszerre.

Ilyen van, kérdezte Gyáli, persze az orvosi könyvekben van, no de igazából Pesten?

Fiú, ráz a röhögés, mondta Szerb N., különben Budán van.

Vitatkoznék, mondtam, szerintem Pestre költöztek az ilyenek, és éppen Budáról.

Az őrgróf zavarában a körmeit vizsgálja, mondta James bácsi, de hát, fiúkák, hol vannak a pipik, akikkel jártok?

Én a feleségemmel járok, mondta Egger Sanyi, de most nem jött velem, mert tart attól, hogy udvarolni akarsz neki, James bácsi.

Haha, hát megismétlem, hogy Tell Me About It, mondta James bácsi vidoran.

Jómagam a fiammal járok, és ide-oda, mondta Sikk Laci, de már kamaszodik, és nem mertem elhozni, mert megbírálná divattervezőnk ruházatát, és kijelentené, biztosan öngyilkosságra készül.

Eszem ágában sincs, és éppen most, hogy az lehetek, aki vagyok, öngyilkosnak lenni, mondta Szeghy Boldizsár.

Hirtelen megkérdeztem, Szeghy úr, James bácsi, Szerb N. úr, hát tényleg, hogyhogy még nem akartatok öngyilkosok lenni?

Nem teszünk neked, Ckó, szívességet, mondta Szerb N. Miklós.

Pedig a szívesség emberi tulajdonság, mondta Gyáli.

Hallgassuk a tavasz muzsikáját, mondta Sikk.

Rozsossy megkérdezte, van mágikus erő?

Nem kapott rá választ, elmerülten néztünk el egymás mellett.

Mikor James bácsi, Szeghy Boldizsár és Szerb N. Miklós felállt az asztalunktól, és eltávoztak, azt mondtam, na hála istennek.

Ez a Szerb N. egy mucsai bérrajzoló lett, és sejtem, hogy semmi másra nem alkalmas, csak maszturbálni, mondta Sikk.

A James bácsinak nevezett alak, egy magyar kretén, mondta Egger.

A szegény Szeghy meg egy divatmajom, ergo divatállat, mondta Gyáli, vajon ha kibontanák módi formájából, mit találhatnának félműveltségen, tenyérbe mászó enerváltságon, sznobos romlottságon kívül.

          Rozsossy megkérdezte, no és, magunkat hogyan értékeljük?

Nem néztünk egymásra.

Dúdoltam egy régebbi dalt: Everybody’s Got Something to Hide Except Me and My Monkey.

Odaült hozzánk Szakács Gáspár, aki egy nyugati bank itteni leánybankjánál volt valamilyen vezető, különben izompacsirta, és aki az expanderét mindenhová magával vitte, barátjával a nagy hasat növesztett Lombár Lajossal, egy nemrég alapított nagykereskedő cég tulajdonosával. A korábbi években visszafogottan, elég szótlanul viselkedtek, de most, csodálkozásunkra, megeredt a szavuk, produkálni akarták magukat. Lombár Szakácshoz fordult, és azt mondta, milyen jó, Gáspár, hogy állandóan tanulmányozzuk a nemiségről szóló demokratikus, hangsúlyozom, demokratikus elméleteket, legalább begerjedhet az ember, hogyan szoktad levezetni?; komolykodva válaszolta Szakács, miközben majd kipukkant a röhögéstől, hogy tanulmányozni fogom a szabadpiac bankokra alkalmazható elméletét, Lajos, az megteszi a hatását; ejnye, csak nem, hát kokettálsz a liberálisokkal, ez igen, no és aztán, Gáspár?; aztán lebonyolítok egy randit, de nem dugom meg a csajt, hatott rám a feminizmus, Lajos, csak nem fogok dugni a dugásért, inkább küzdök azért, hogy a nők dugjanak meg engem; ezzel mélységesen egyetértek, és elárulom, hogy a saját cégemnél már bevezettem a jogállamban olyannyira honos egyenlő esélyeket, de én a szexben vezettem be, mondta Lombár, vagyis én már elértem, hogy a csajok megdughatnak engem, na de utána, Gáspár, miután a csajok megdugtak bennünket, mit kell csinálnunk?; utána azon kell elmélkednünk, Lajos, miért is nem születtünk hímnősnek, tudniillik hímnősként bontakozhatna ki igazán az egyén szabad választása, mert választhatná saját magát is; mire Lombár felvetette, annak ellenére, hogy nem vagy hímnős, Gáspár, azért befejezhetnéd a napot egy kis maszturbálással, és mivel a magánszférádban csinálnád, ami szent, hát abban nem korlátozhat senki, nem gondolod?; jó ötlet, Lajos, mondta Szakács, úgysem elégít ki már a kúrás, mert csak más kétszemközt, mint négyszemközt, különben is ilyenkor az egyéniség szabadságán van a hangsúly. És röhögtek, nem is akarták abbahagyni.

A történelmi kutatások közé be kéne venni, hogyan kell üzekedni a liberalizmus kibontakozása idején, mondta Egger.

Dokumentálni kéne az utókornak, hogyan és mint dugják meg a csajok a férfiakat egy jogállamban, filmen érvényesülne, mondta Sikk.

És felvetődik a kérdés, miképpen lehetne, orvosi beavatkozással, hímnős egyedeket előállítani, az volna igazán az egyenlő esélyteremtés, mondta Rozsossy.

Ha írnék egy cikket az önkielégítésről, maszturbálás helyett onanizálást írnék, az politikailag korrektebb, mondta Gyáli.

Szeretnék fotósorozatot készíteni rólatok, Gáspár és Lajos, ahogy az egyéniségeteket a nagy-nagy szabadságban kibontakoztatjátok a maszturbálás, illetve az onanizálás terén, mondtam.

Lombár és Szakács vígan, ugyanakkor pimaszul nézett ránk, és gyorsan otthagytak bennünket.

Úgy hírlik erről a Lombárról, mondta Gyáli, hogy nagy áfa-visszaigénylő. És panaszolta valakinek, hogy fél a börtöntől, mondta Rozsossy.

Szakács meg rengeteg részvényt hamisított állítólag, a bankja részvényeit, mondta Sikk.

Állandóan a bíróságra jár, mint véletlenül megtudtam, mondta Egger.

Impotens mindkettő, úgy éljek, holott potensnek adják ki magukat, mondtam.