[…]
ZOTYÓ Felkel a nyugágyából, lesétál a teraszról az utcára, Margóhoz lép, átöleli. Irigylem a türelmedet, a nagyvonalúságodat, Margó, nem háborúzol, nem csinálsz műsorokat, bizonyára szeretsz, ugye, hellyel-közzel szeretsz, így aztán megvagyunk.
MARGÓ Visszaöleli Zotyót, csókolja.
ZOTYÓ…